Víz világnap – megemlékezés

Poór Anikó
Víz
Mikor hallatszik folyók, patakok üde csobogása,
mint a természet szívének enyhe dobogása.
És ez a dobogás! De sok életerő!
Ember, állat ihat, és a virág is kinő,
De jaj! A szív, mely éltetőnk pumpája,
már nem oly erős, mert az ember rongálja.
Szennyvízzel mérgezi több milliárd éves tüdejét
és neki mindez még nem elég.
Mert mi mindent köszönhet e gyönyörű anyagnak,
mos, főz vele, télen korcsolyázik,
nyáron úszik benne, este a kádban ázik.
Majd mikor jön a természet büntetése,
az árvizek dühöngő vad tüntetése,
megtorolja sérelmeit, mintha hozzánk beszélne,
s kérne, hogy szennyvíznek, olajnak végre legyen vége.
E kérdés teljesülése földünk egységes érdeke!

Comments are closed.